Bárki, aki játszott már városépítős, területfoglalós, csatározós stratégiai játékkal, az pontosan tudja, hogy milyen fontos háború esetén a stabil hátország. Mert hiába vagyok zseniális stratéga a harcmezőn, hiába reagálok mindig villámsebességgel az ellenfél lépéseire, ha ő vég nélkül küldi az utánpótlást a harcmezőre, nekem azonban egészen egyszerűen egy idő után már nincs elég pénzem, hogy újabb katonákat képezzek ki és/vagy ellássam a meglévőket ruhával, élelemmel vagy akár puskaporral. Ennek általában csúnya vége van.
Persze nem kell mindehhez játszani, mert a történelem is számos hasonló példával tanít minket arra, hogy sohasem szabad beáldozni a gazdaságot a pillanatnyi harci sikerek kedvéért.
Ma a vírus elleni háború idejét éljük. Orbán Viktor oly sokszor hangoztatott "hadban állunk" kijelentése jelen esetben igaznak látszik. Most tényleg hadban állunk. Ellenségünk a Covid19 vírus, amely egyre nagyobb számban szedi majd nálunk is az áldozatait. Szeretném úgy érezni magam (magunkat), mint a játékban, amikor tudom, hogy remek országot építettem, ahol folyamatos a termelés, komoly tartalékokkal rendelkezem már és elegendő mennyiségű zászlóaljat képeztem ki a lehető legmagasabb színvonalon. Mert akkor kezdődhet a háború. Addig persze próbálom elodázni a dolgot, valahogy elkerülni a nyílt színi ütközetet. A vírussal szemben nem tudjuk elodázni a dolgot, pedig nyilvánvaló, hogy nem állunk készen még egy ennél sokkal kisebb mértékű támadásra sem. A roham abban a helyzetben ért minket, amiben éppen voltunk. Olyan gazdasággal, olyan egészségüggyel, olyan kórházakkal. Innen szép nyerni.
Szerencsére a vírus nem ránk sújtott le először, így elég sok mindent tudunk már róla. Például azt, hogy ez a kór tulajdonképpen csak az öregekre, a 60 évnél idősebbekre igazán veszélyes, valamint a 10 évesnél fiatalabbak, bár megfertőződhetnek vele, de gyakorlatilag tünetek nélkül le is zajlik náluk az egész.
A 60 évnél fiatalabb felnőttek pedig abban az esetben vannak veszélyben, ha eleve van már valamilyen krónikus megbetegedésük elsősorban a következők közül: szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, krónikus légúti megbetegedések (pl. TBC), abnormálisan magas vérnyomás vagy rák. A háború célja tehát idős szüleink, nagyszüleink, valamint beteg embertársaink megmentése. Amikor aktív korúak százezrei döntenek az otthoni munkavégzés vagy kényszerszabadság mellett, akkor rájuk gondolunk, őket szeretnénk az otthonmaradással megvédeni.
De meddig maradhat ilyen csökkentett üzemmódban egy ország? Az már egészen biztosan látszik, hogy ez a vírus 2-3 hét alatt nem tűnik el. Sőt! A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy 2-3 hét múlva még sokkal rosszabb lesz a helyzet, mint most, több fertőzöttel, magasabb napi haláleset számmal. Mindez azoknak az országoknak a példáján látszik, akikhez már hetekkel hamarabb bekopogtatott a Covid19, mint hozzánk (valószínűleg). A Föld déli féltekéjén látható terjedésből az is valószínűsíthető, hogy a szezonális hatások (jön a meleg idő) nem csökkentik nagy mértékben a vírus terjedését, mint ahogyan azt pl. az influenza vírusoknál megszokhattuk. Így azonban a csökkentett mód akár hónapokig eltarthat. Az autógyárak mindenesetre már be is zártak Európa szerte, a rendezvényeket fesztiválokat törölték, a turizmus nullára zuhant. A gazdaság már ettől a néhány naptól is romokban hever.
Ám nem a vírus rombolja porig a gazdaságunkat, hanem a vírusra talált válaszreakciónk mellékhatása mindez. A kérdés csak az, hányan fognak meghalni ebben a második hullámban? Hányan fognak szó szerint belehalni a gazdasági összeomlásba?
#maradjatokotthon
Hogyne. Például az autógyárban dolgozó munkások már tutira otthon vannak, de a hoteleket takarító cég alkalmazottjai is. Otthon ülnek és azon gondolkoznak, hogyan fogják eltartani a családjukat és gyerekeiket a következő fél évben. Lehet, hogy még nem rúgták ki őket, de gyakorlatilag már javarészt munkanélküliek, mert a piacnak még nagyon sokáig nem lesz szüksége a szolgálataikra. A gazdaságon nincs pause gomb, hogy hónapok múlva újra megnyomva minden ugyanott folytatódjon, ahol abbahagytuk. Ha a gazdaság hanyatlik, az állam bevételei is csökkenek és ez viszonylag elég hamar érezhető ez az államháztartásban is. Pedig pont most kellene kórházat építeni (ha már eddig nem), pont most kellene egészségügyi dolgozókat felvenni. Gyakorlatilag Magyarországon most kell éppen hogy csak elkezdeni az egészségügy reformját. Mert a vírussal szemben nyilvánvalóan nem működik az az Orbáni gondolat, hogy "Az egészség megóvása a megelőzésnél kezdődik", és ezért építenek kórházak helyett stadionokat inkább. Sajnálatos, de a Covid19 ellen nem ad védelmet még a napi rendszerességű futball edzés sem.
Lenne másik megoldás is pedig. Csak ez a másik annyira nem népszerű, hogy még a világ egyetlen kormánya sem merte tartósan letenni a voksát mellette. Ez a megoldás pedig nem más, mint csak a 60 évnél idősebb lakosság otthoni karanténban tartása akár az erőszakszervezetek (katonaság, rendőrség) segítségével, míg a 60 évnél fiatalabbakat hagyni dolgozni, tanulni, de akár vásárolni, szórakozni és üdülni is. Ők, a fiatalabbak ugyanis egy enyhe influenza szintjén képesek átvészelni a dolgot és nem terhelik túl az egészségügyi ellátó rendszereket sem. Ebbe a megoldásba viszont az elöregedő társadalmak miatt garantáltan belebukik bármely kormány, ezért annyira népszerűtlen, hogy még az Egyesült Királyság kamikaze politikusai is kitáncoltak mögüle. A nyugati világ kormányai meg szeretnék nyerni a következő választást is, és ezért nem fognak erőszakos kényszert alkalmazni a szavazóbázisuk legnépesebb csoportján. A gazdasági hanyatlást a vírusra lehet majd fogni, az nem probléma. Gyerekek fognak éhezni, fázni és más betegségekben meghalni miatta, de az még véletlenül sem úgy tüntetik majd fel, hogy mindez a nemzetállamok és a WHO döntéseinek következménye. Az a vírus miatt lesz. Ám ha a nyugdíjast nem engedi ki a házból az ajtónál posztoló katona, az itt rendőrterror, olyat itt csinálni nem lehet. Ez nem Kína kérem.
