Mostanában sokszor hallok vagy olvasok olyat, hogy valaki "ingyenes" szolgáltatást követel az egészségügyi reformok vitájában. Nos, az ingyenesség elképzelhető lenne, ha például egy multimilliárdos valaki merő jótékonyságból alapítana egy kórházat, ahol az orvosok bérétől a műszerek költségéig mindent ő finanszírozna. Miért ne? Habár Magyarországon ez kissé valószínűtlennek tűnik, de elvileg lehetséges volna. Sőt! Ez a módos jótevő -az elképzelés komolyságához mérten nevezhetnénk Fehér Gandalfnak- létrehozhatna mindjárt egy egészországos egészségügyi hálózatot saját zsebből! Csak úgy! Jófejségből meg szeretetből!
Talán érezhető, hogy erősen lecsökkent azoknak a lehetséges meccénásoknak a száma, akiknek hatalmában állna ilyesmi akárcsak egy hónap erejéig is. Még Bill Gates-nek is hamar kigurulnának a dollárok a keze ügyéből, ha ilyesmire vállalkozna. Ezek után viszont aki arogánsan "követeli" az ingyenességet saját maga számára, arról mit gondoljunk? Mert ugye még az utcai koldus is tudja, hogy tolakodó stílussal nem jut előrébb, ha már egyszer kéregetnie kell.
Persze sejthető, hogy akik olvassák ezt a cikket, azok azért tisztában vannak azzal, hogy az "ingyenesség" kifejezés nem a realitások talajából sarjadzik. Csakhogy a magyar társadalomban még erősen él az a szocializmus szépségeiből a kultúránkban ragadt reflex, hogy amit az államon keresztül fizetünk ki, az "ingyen van". Vagyishogy: "fizesse az állam helyettem". A politikacsinálás veszélyes mellékhatása, hogy rájátszik az effajta össznépi tudatzavarra: vitorlájába fogja a fingot is. Ez viszont már nem szép dolog, mert mindenki kárára válik az ilyen kommunikáció. Az olyan érveléstől pedig, hogy: "amikor azt mondom, hogy ingyenes, valójában arra gondolok, hogy nem ingyenes" megkímélhetnénk egymást.
Miután tisztázzuk a szavak jelentését, lehet vitatkozni azon, hogy miféle egészségügyi rendszer kialakítása lenne nálunk a legcélszerűbb és megy is a vita rendesen. Az államnak a feladata a közegészségügyi rendszer biztosítása, ez nem kérdéses (többek között ezért van szükség egyáltalán államra). Az azonban, hogy milyen formában tegye mindezt, már megítélés kérdése. Nyilvánvaló, hogy minden megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Minden megoldásnak vannak vesztesei is. A politikus a vesztesekről mindig hallgat és csak az általa preferált módszer előnyeiről beszél, de valahol ez is a dolga. Aki viszont nem tagja pártnak, egy tisztán civil újságíró,blogger vagy egyébhozzászóló, az miért tesz ilyet? Érdekesss.
