Őszintén sajnálom az egyetlen teremtő istenben hívőket. Mert gyermekkoruk óta szorongásokkal plántálták teli a pszichéjüket. Mert folyamatos logikai és önellentmondásba keverednek, amikor a jóságos mindenható istenük nem akadályoz meg tömegmészárlásokat, vérengzést, nemi erőszakot és természeti katasztrófát. Sőt mintha éppenséggel a mindenható teremtette volna a háborút, a gyűlöletet és az árvizet is. Azért hogy próbára tegye híveit? Kedves kis próbatétel: ha tényleg így volna, egyenesen sütne a szeretet ezekbők az isteni emberkísérletből.
Őszintén sajnálom ezeket a hívőket, keresztényeket, muzulmánokat és zsidókat. Mert folyamatosan szajkózniuk kell, hogy "hogy én milyen boldog vagyok", miközben betegségben hal meg a kisgyermekük, fájdalomtól szenvednek szeretteik és széthullik szeretett nemzetük. Amikor meg tényleg boldogok lehetnének, kontraszt hiányában azt sem tudják megélni. Az aktuális körülmyényektől függetlenül, robot módjára ismételgetik ezt a boldogság mantrát. Rájuk nézel, és csak egy kiüresedeett vázat látsz, aki teljesen elvesztette önállóságát, cselekvőképességét, igazából már a csodát sem várja, csak azt, hogy megálljon benne a fogaskerék, megszünjön létezni és feloldódjon valami ismeretlenben.
Sajnálom őket, mert évről évre módosítaniuk kell a valósághoz való viszonyukat, ahogy a tudomány újabb és újabb felfedezéseket tesz. Szegényeknek folyton önigazolást kell keresni, hol azért, mert tagadják, hogy a föld gömbölyű, később meg azért, mert tagadják az evolúciót és így tovább és így tovább... Sajnálom őket, mert minimum hetente a sötét és hideg, kriptaszerű mormogóhelyükön pocsékolják el az idejüket, miközben kirándulni vagy sportolni is mehetnének a kora nyári a napsütésben.
Pedig nem kellene, hogy így legyen. Hívők! Dobjátok el az értelmetlen babonás hiedelmeiteket és szabaduljatok fel a szorongásaitokból! Az élet nem abból áll, hogy kitalált butaságokon vitatkozunk. A világ gyönyörű szép a maga természetes valóságában. Minden perc egy megismételhetetlen és teljességében felfoghatatlan csoda a virtuális teremtő atya langymelegnek képzelt, érzékelhetetlen jelenléte nélkül is. Nem kell a "drágaszág", ami évezredeken át annyi háborút, ellenségeskedést és nyomorúságot hozott! Itt vagyunk egymásnak mi, az emberek, és együtt, a vallás sötét múltba húzó béklyója nélkül csodákra lennénk képesek.
