Üzlet és társadalmi felelősség. Vannak területek, ahol nagyon oda kellene figyelni a két összetevő optimális keverékére. Ilyen a rádiózás. Mert az nem megy, hogy minden cselekedetünket azzal indokoljuk, hogy "hát ez a szar kell a köznek", mert a köznek egy idő után úgyis az kell, amit kap.
Pusztán üzleti alapon a legszélsőségesebb tevékenységeket is meg lehet indokolni. Pl. ha sikerül egyre nagyobb tömegeket analfabétának nevelni, akkor utána el lehet nekik adni azt a szolgáltatást, hogy valaki felolvassa számukra a sztori magazin rövid feliratait. Ennek az "olvasó embernek" azután nem lesz érdeke az, hogy a vásárlók szintén megtanuljanak olvasni. Valahogy így működött a Danubius és a Sláger rádió is. Ilyenkor kell elővenni a "felelősség" kifejezést.
Az utóbbi évtizedek alatt sokan, sokszor kérték számon ezeken a országos monopolhelyzetben lévő rádiókon, hogy legalább a társadalmi felelősségvállalás enyhe szándékát szíveskedjenek bemutatni. Valahogy azonban a rádiók vezetése nyilván úgy érezte, hogy ez nem volna összeegyeztethető az előírányzott profittal, így maradtak a szarós-büfögős-baszós poénok meg a jóreggeltmártanénizés, a magyar zenei szintér teljes kizárása és az aktuális nemzetközi zenei kultúrától való teljes elszigeteltség. Ugye minek drága jogdíjakat fizetni, ha a parasztnak bőven elég az a 3 cédényi "klasszikus" is, ami 20 éve rotációban megy a Slágeren?
Ezeket a rádiókat évek óta a társadalom bizonyos rétegeinek bután tartásával vádolom és nem csak én. Természetesen ezért törvényesen felelősségre vonni nem lehet őket, de valamiféle elégtételt mégiscsak jelent, hogy most lehúzták a rolót. Végre! Azzal meg nem kell foglalkozni, hogy a ostobának nevelt réteg most hőbörög és elégedetlenkedik. Hamarosan majd rájönnek, hogy az 50%-os gyümölcslé lehet akár finomabb is, mint az eddig naponta fogyasztott moslék. Száraz vörösről persze túlzás beszélni. Az maradjon meg a műértőknek.
