A nyugdíjpénztárak államosításával és az emberek nyugdíjra félretett pénzének a kizsarolásával  kapcsolatban már sokan nyilatkoztak úgy, hogy ők bizony élnek a "szabad" döntés jogával és maradnak magánnyugdíjpénztári tagok. Én is így döntöttem.

Maradok.

 Több évtized múlva leszek csak nyugdíjas. A mostani kormány azt mondja, hogy 24%-os jövedelemadó növekedéssel büntet engem, ha maradok. Visszamenőlegesen is, tehát az eddig munkában eltöltött éveim után befizetett nyugdíjjárulékaimat is egy olyan adóvá alakítja, mint az SZJA, tehát abból soha egy forint nyugdíjat nem fogok látni.

Az én esetemben az Orbán-kormány tehát nem hogy teljesítené az adócsökkentéssel kapcsolatos választási ígéreteit, hanem 24%-os személyi jövedelemadó növekedést hajt végre. És nem csak idei évtől, hanem az egész életemre ki akarja vetni ezt a büntetőadót.

Miért maradok mégis? Mert ez az egész életre szóló dolog nagyon is sántít. Mire nyugdíjas leszek...

1. ...addigra tutira nem fidesz kormány lesz, de most úgy tűnik nekem, hogy 4 évnél se kapnak egy nappal sem többet, ha ugyan a 4 évük meglesz Bízom benne, hogy a következő, de legalább az azután következő kormánynak lesz annyi igazságérzete, hogy megszünteti azt a felállást, miszerint vannak akik 24%-kal több jövedelemadót fizetnek a többieknél. A "közösségen kívüliek", a másodrendű állampolgárok, a nyomasztó utópiák, sötét sci-fi-k egyik kedvenc társadalmi aberrációja. Ezt tutira meg fogják szüntetni.

2. bízom abban, hogy a későbbi kormányok jóváírják majd az eddigi nyugdíj befizetéseimet és mégiscsak vissza fogom kapni azt a pénzt valamilyen formában az államtól, amit eddig befizettem.

3. Vagy ha mégsem, ha nyugdíjas koromra elromlik az egyensúly és nagyon kevés befizetés lesz az állami rendszerbe (ingyenélők számának növekedése várható), akkor úgysem kap majd senki onnan komolyan vehető nyugdíjat, nekem viszont ott lesz a megtakarításom a pénztáramban.

 Ki nevet a végén?