Még ki sem hűlt a 2008-as gazdasági világválság, máris itt a nyakunkon az újabb, amelyet most ugyan euróválságnak hívunk, de az Európai Unió válsága az egész világra hatással van. Ez a válság Dél-Európából indult ki és első ránézésre a mediterrán országok költségvetési fegyelmezetlensége okozza. Demokratikus berendezkedésű országokról lévén szó, teljesen nyilvánvaló, hogy az érintett ország vezetésének minősége nem függetleníthető az ott élő emberek értékrendjétől, világlátásától.
Jól tudom, hogy a válságok okainak hatásmechanizmusa meglehetősen komplex, éppen ezért alapvető közgazdasági ismeretekkel nélkül az ok-okozati lánc megértése akadályokba ütközik. Mégis ahhoz tudom ezt a jelenséget hasonlítani, mint amikor a Dr. House-ban a beteg mindenféle szokatlan és komplikált tünetegyüttest produkál, de a végén kiderül, hogy egyszerűen a beteg otthonában kiömlött higany okozta az egészet. Szerintem a mostani válságok oka is ilyen egyszerű.
Véleményem szerint az utóbbi évtizedekben felgyorsult egy folyamat, amit legrövidebben talán úgy jellemezhetnénk, hogy a Homo Sapiens kultúrális törzsfejlődése. Mint ahogyan az őskorban megjelent eszközként a szakóca és tudásként a szakóca használata, úgy jelent meg az utóbbi évtizedekben például az internet és a hozzá kapcsolódó lehetőségek. (például a hétköznapi élethez kapcsolódó gyakorlati információk gyors megtalálhatósága) Amikor a szakóca alkalmazása kezdett elterjedni, nyilván voltak olyan embercsoportok, akik használták és értettek a használatához és voltak olyanok akik nem értettek hozzá, ezért nem, vagy rosszul használták. Ugyanez történt a könyvnyomtatás feltalálása után, az ipari forradalmat követően és ugyanez a helyzet ma is. A társadalom tudás szempontú szövete megnyúlt, sőt, talán ketté is szakadt.
Kevésbé ismert tény, hogy minden negyedik magyar ember funkcionális analfabéta! Figyelem: itt nem is az internethasználatról van szó, hanem az írás/olvasás hétköznapi használatáról. Ezek az emberek egyszerűen nem képesek eleget tenni a tudásalapú társadalom támasztotta követelményeknek. Magyarul egyszerűek, mint a faék és a saját háztartásuk adminisztrációját sem képesek önállóan ellátni. De szavazni azért elmennek. És a szavazatuk ugyanannyit ér, mint azoké, akik napi szinten követik a világ eseményeit, ismerik a gazdaság alapvető folyamatait, tisztában vannak az alapvető jogaikkal és kötelességeikkel és aktív szellemi életet élnek. Sokakban és sokszor felmerült már a kérdés: jól van ez így?
Szerintem a lineáris demokráciák korszakának a XXI. században bealkonyul. Míg az őskorban az új eszközöket használó, magasabb szintű tudással rendelkező, éppen ezért sikeresebb vadászok hamar előretörtek és a hierarchia csúcsán, például törzsfőnökként kötöttek ki, addig a mai demokráciákban az alkalmatlan többség dönti el, hogy ki kormányozzon. Ez a színtiszta kontraszelekció.
Az alkalmatlan többség nem tájékozódik, nem érdeklődik a világ eseményei iránt, nem olvas újságot és az internetet is csak maximum vicces képek és videók küldözgetésére használja. Az alkalmatlan többség nincs tisztában a saját sorsát alapvetően érintő legegyszerűbb gazdasági, társadalmi és politikai folyamatokkal sem. Nagyon jó lenne, ha ezek az emberek teljesen a véletlen által vezérelve szavaznának, amikor választásra kerül a sor, hiszen így a szavazataik kioltanák egymást. (miközben azért a demagóg pártok mandátumait is táplálnák) Sajnos azonban nincs ekkora szerencsénk. Az alkalmatlan többség ugyanis a saját szintjén megszólítható és manipulálható. Hazugságokkal és félinformációkkal nagyon könnyen megnyerhető, teljesíthetetlen ígéretekkel megvehető. Ezt a jelenséget a világ minden demokratikus berendezkedésű országában jól ismerik. Nem én találtam ki és még csak nem is magyar sajátosság.
Véleményem szerint korunk nagy válságainak egyik alapvető oka a fent vázolt jelenség. Gondoljunk csak a "fejlett világban" megfigyelhető hitelfelvételi örvényre. Gondoljunk arra, ahogy az amerikai kormány ölbe tett kézzel nézte végig az ingatlanpiac bedőlését előidéző folyamatokat. Gondoljunk egy kicsit a görög válságra, az athéni tüntetésekre és a görög kormány tehetetlenségére. Hát persze. Hiszen ezek a kormányok nem az ország problémáinak megoldásához értenek, csupán az alkalmatlan többség megnyeréséhez. A probléma az elavult választási rendszerekben gyökeredzik.
Sokan leírták már különféle blogokban vagy kommentekben, hogy kellene például egy (a szavazócédulához kapcsolódó) 5 -10 kérdéses szűrő teszt, amely helytelen kitöltés esetén az urnába bedobott szavazat érvénytelenítését vonná maga után. Ilyen kérdések lennének például, hogy "mit jelent az a kifejezés, hogy államadósság", 4 lehetséges válasszal. Én ezt egyáltalán nem tartom rossz ötletnek, viszont egy kicsit finomítanék a dolgon. Nem zárnám ki a teszten elbukott alkalmatlan többséget a választásból, csupán kétszeresére növelném a tesztet helyesen kitöltők szavazatának a súlyát. Egyébként a teszten kívül még további súlynövekedést is lehetővé tennék például felsőfokú végzettséggel vagy doktori címmel rendelkező személyek számára (amennyiben a tesztet helyesen töltötték ki). Vagy államilag biztosítanék egy ingyenes vizsgalehetőséget mindenki számára "állampolgári ismeretek" néven. Aki ezt a vizsgát letenné, az az elért pontszáma alapján kapna magasabb választási súlyszámot, mint az alapértelmezett 1-es szorzó. A végső cél pedig a társadalom igazi természetéhez igazodó "exponenciális demokrácia" elérése lenne.
Sokan érvelnek a súlyozásos szavazati rendszer ellen azzal, hogy így sérül az egyenlőség elve. Ez azonban már most is sérül. Ahhoz ugyanis, hogy valaki választójoggal rendelkezzen, most is különféle kritériumoknak kell megfelelni. A jelenlegi választási rendszerre gondolhatunk úgy, mint olyan súlyozásra, ahol kétfajta szorzónk van: 1 és 0. Nulla szorzóval veszik figyelembe a választásra nem jogosultak "szavazatát". Amire szükség volna, az a lehetséges szorzók számának növelése, a súlyozás differenciálása. Az egyenlőség látszata továbbra sem sérülne, hiszen továbbra is ugyanazon kritériumok alapján zárnánk ki valakit a szavazásra jogosultak köréből.
Az "exponenciális demokrácia" megteremtése nem biztos, hogy önmagában megmentené Európát vagy a világ fejlettebb felét, de mindenképpen szükség lesz rá. Jelenleg hiába a sok évszázados gazdasági tapasztalat, hiába az internet által biztosított szuperhatékony kommunikációs és információs csatornák, hiába a "tudásalapú társadalom" elcsépelt szlogenje. Az analfabéták tömege dönti el, hogy mi legyen az országgal, amelyben élnek.
