biztonságos?

Milyen újdonság derült ki az elmúlt napokban a magyar gazdaság helyzetét illetően?

Semmilyen.

Miért keltik mégis a pánikot a fidesz " legendásan értelmes" szószólói?

Mert Barroso papa nem engedte növelni a hiányt, ezért idén itt nem lehet adót csökkenteni. Szopóka.

Mi mindennek az eredménye?

Az amúgy is rettegő, gyanakvó piaci szereplők beparáztak. Már kártyavárként látják összedőlni az Uniót és az okos nyilatkozatok hatására ezért negatív világpiaci folyamatok is beindultak, tehát nem csak a HUF, a BUX, meg az Mo.-val szembeni bizalom zuhant meg, hanem még pl. a Dow Jones index is.

Hogyan oldható meg a probléma?

Orbán Viktor kiáll és közli, hogy itt ő a góré, nem az a két hülye és amúgy meg minden rendben van, urai a helyzetnek és tartják a hiánycélt.

Ennyi.

Eljött hát a parlamenti a butaságnyilatkozatok ideje. Az új parlamenti kétharmados többség a következő szöveget fogadta el

a 2010. évi … törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről:

"Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében,..."

 Természetesen sok, a keresztény babonában szenvedő blogger igyekszik vadul rámutatni, hogy a szöveg teret enged a nem vallásos (értsd: felvilágosult) embereknek is, hiszen ott van: "...akik a történelem menetét más forrásból igyekeznek megérteni..." Erre a felvilágosult ateisták és tanult történészek első felindulásunkban esetleg csak annyit reagálnak, hogy "igyekszik a nénikéd!".

Én inkább javasolnék a világnézetemhez (és a Magyar Nemzeti többség felvilágosult világnézetéhez) közelebb álló szövegeket, amelyek szintén megszólítják mind a "két" oldalt:

1. Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik tudományos módszerek segítségével vizsgálják a történelem menetét a maga objektív szépségében, és azok, akik elképzelt istenükhöz indított babonás imáik segítségével próbálnak valamit megérteni belőle...

2. Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik képesek tanulni a történelmi tények lombkoronájában kirajzolódó szabályszerűségekből, s azok, akik a felelősség terhét inkább egy kitalált teremtő vállára szeretnék akasztani, ahelyett, hogy az ország vezetőiként felvállalnák azt...

Ha tudtok ennél jobbat, akkor nosza! Itt nincs előzetes moderáció, mint a keresztény véleményvezérek blog oldalain...

Orbán Viktor győzelmi beszédét hallgatva sokakban vetődhetett fel a kérdés: - "nem lehet esetleg, hogy én is oligarcha vagyok?" Hiszen lehet, hogy Ön is azok közé tartozik, akik gyakran megnézték például Kálmán Oligarcha műsorát az ATV-n vagy valamilyen mérgező algát ettek, esetleg más módon fertőződtek meg!

Hogy eloszlassuk a kételyt, a biztonságos? blog egy kérdőívet készített, amelynek használatával mindenki meggyőződhet róla, hogy oligarcha-e vagy sem. Íme:

"A második fordulóig kiürülhet az államkassza"-nyilatkozta a Szijjártó gyerek. Innentől már tudjuk, hogy mi fog történni:

A Fidesz a második fordulóig ezt kommunikálja majd. Esetleg még "bizonyos forrásokból értesül" is róla, hogy egy "utolsó nagy hajrával lapátolják ki a szocik a pénzt az államkasszából".

A második fordulóban vagy meglesz a kétharmad, vagy nem. Ettől teljesen függetlenül a következőket fogjuk hallani a Fidesztől:

 Amikor "végre" átveszik a kormánykereket akkor soha nem tapasztalt adósságot és üres államkasszát találnak majd, amire "nem lehetett számítani a választások előtt" ("igaz, a két forduló között már bizonyos jelek mutatkoztak" mondja majd Irritáló Péter) Valószínűleg többször elhangzik majd valami erős kép, például "Füstölgő romokat" vagy "Ürességtől kongó kincstárat" találnak majd a Bajnai kormány hűlt helyén.

 A tavasz végére már ilyeneket hallunk majd a Fidesztől: "Az MSZP ismét becsapta a Fideszt az ország helyzetét illetően, mert az ország sokkal rosszabb állapotban van, mint ahogy azt sejteni lehetett. Éppen ezért az első két évben nem lehet nekikezdeni az adócsökkentésnek és az egyéb gazdaságnövelő reformoknak. A családtámogatási programok elindítását is el kell sajnos odázni a hazug MSZP miatt."

Ez persze mind hazugság lesz, de mégis szükség lesz erre az visszamutogató kampányra, mert Orbán Viktor nem Gyurcsány Ferenc, ő sohasem lesz hibás semmiben. Összeségében viszont azt kell, hogy mondjam, hogy nem bánom, ha így fog történni. Erkölcsi téren úgysem várok már semmit a Fidesztől (mint ahogyan az MSZP-től sem vártam), de ha nem kezdenek azonnal vad osztogatásba és eladósodásba, akkor tőlem akár lehazudhatják a csillagot is az égről, nem érdekel, hogy mit ígértek a fordulók előtt és nem érdekel, hogy mit hazudnak, csak a háttérben tegyék, amit kell!

Bukott és megalázott arcok az MSZP-ben, és bukott, régi arcok a Fideszben is.

A Fideszben legutóbb ugyanez a társaság nem tett mást, minthogy 4 évig konzerválta a szart.
Az MSZP 8 éven keresztül nem tett mást, minthogy kavargatta a szart.

Most mitől viselkednének máshogy ugyanazok az emberek?

Ennek ellenére az ostoba magyar nép 80 százaléka ezek egyikére fog voksolni. Ezeknek az együgyü választópolgároknak a többségét itt a neten nem nagyon lehet elérni.

A netes Fidesz vagy MSZP "harcosok" nagy részének pedig konkrét anyagi haszna lesz abból, ha az egyik vagy másik rozsdás arc mellett kampányol. Így velük vitatkozni felesleges időpocsékolás. Nincs is nagyon értelme tovább írni ezt a bejegyzést...

Az utóbbi időben a legkülönbözőbb ismerőseimtől kell végighalgatnom ugyanazt a sületlenséget, miszerint "...nem megyek el szavazni, mert egyszerűen nincs kire, egyik párt sem tetszik..." vagy "...elmegyek szavazni de direkt érvénytelen cetlit dobok be, hogy lássák, hogy nem lustaságból nem ixeltem, hanem mert nincs kire..."

Techikailag mindkét okoskodást egy kalap alá vonhatjuk, hiszen drága szavazólapra nemiszervet vagy n-edik rublikát rajzoló polgártársam, az égvilágon senkit sem fog érdekelni, hogy miket rajzolgatsz, mint ahogyan az sem hogy elmentél szavazni. Mindösszesen egy kicsit megnehezíted az érvénytelen cetliket kiválogató munkás dolgát, de a szelvényed megy a szemétbe. A mondanivalód egy emberhez sem jut el, mert eszközt tévesztettél! Neked valójában az interneten kellett volna közzétenned a véleményedet, mert ott legalább van esélyed rá, hogy több ember is megnézi, elolvassa, kommenteli. A szavazólap erre nem alkalmas, azt senki sem fogja megnézni, rápillantanak és dobják a kukába.

Mert a válaztás nem véleménynyilvánítás!

 A választás olyasvalami, mint amikor a haverjaid odaszólnak, hogy "hé Béla, szerinted hová menjünk sörözni?". És akkor te két dolgot tehetsz. Vagy megmondod, hogy szerinted hova kéne menni, vagy elintézed egy vállrándítással, mondván "nekem mindegy fiúk, döntsetek nélkülem." Mindkét reakció teljesen korrekt és elfogadható. Az viszont már nem nagyon okés, hogyha erre a kérdésre elkezded kifejteni, hogy szerinted egy söröző sincs a városban ami a te igényeidnek megfelel, mert mindegyik hely drága és mindenhol szar a sör, meg egyébként is mindenhol túl sokan vannak, satöbbi, satöbbi...

Ezt a viselkedést ugyanis hisztizésnek hívják. És erre a haverok valószínűleg azt fogják kérdezni, hogy "Mi van Béla, megjött, vagy mi?".

A konkrét szitu egyszerű: feltesznek egy eldöntendő kérdést. Ha a válasz neked mindegy, ne is menj el szavazni, hanem töltsd hasznosabban az idődet! Ha viszont úgy érzed, hogy van különbség a felkínált alternatívák között és te például az egyikkel jobban járnál, mint a többivel, akkor jól teszed ha válaszolsz a kérdésre, mert az egész végeredmény is olyan hangyafsznyi szavazatokból fog összeállni mint a tied. Nagyon kicsit fog csak számítani a szavazatod, igen. De ha ez zavar, akkor te biztos valami nagy császárnak képzeled magad, aki nem hajlandó a pórnéppel együtt szavazni, mert kábé egyedül akarsz dönteni a "parasztok" feje felett. De vedd már észre, hogy egyrészt nem vagy nagyon nagy császár, másrészt a demokrácia nem erről szól, hanem arról, hogy sok kis válaszból áll össze a nagy válasz. Ha ez nem elfogadható számodra, azt sem úgy tudod legjobban kifejezni, hogy pöcsöt rajzolsz a szavazólapra (lásd 2. bekezdés).

A véleménynyilvánításnak megvannak a lehetséges csatornái,  de a szavazás semennyire sem az. Úgyhogy hiába vigyorogsz magadban a szavazófülkében pöcsrajzolás közben, mert abban a fülkében ott van a teljes közönséged is, ami elég szánalmas, ha jobban belegondolsz.

Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy összehasonlítsuk Bokros Lajost és Hercule Poirot-t! Ugyan nem egyértelmű a kettejük között lévő párhuzam, de titokban érezzük, hogy ha nem is ugyanarról a személyről van szó (mint Barack Obama és Lewis Hamilton esetében), de legalábbis egy jól álcázott ikerségről.

A kezdő összeesküvésfelismerők ugyan hajlamosak megakadni a bajuszon, mondvám, hogy "na de hát a két szájdísz teljesen eltérő fazonírozású!", de a rutinosabb összehasonlítók a belső kisugárzást is megérzik, nem beszélve a szemöldökök letagadhatatlan egyezőségéről! Akárhogyis, két elegáns modorú, világszerte ismert koponyáról van szó. A többit döntse el mindenki saját maga!

A Fidesz egyelőre nem döntött arról, hogy Orbán Viktor részt vesz-e miniszterelnök-jelölti vitán, ugyanis - mint Navracsics Tibor frakcióvezető fogalmazott - nem látják, ki lenne a vitában résztvevő másik fél. *

Ez a "nem látom a többieket, csak a saját pártomat" hozzáállás azért egy demokráciában igen érdekes. Volt már ilyen Magyarországon olyan 30-40 évvel ezelőtt, csakhogy azt nem demokráciának hívták. Egy demokratikus politikusnak akkor is észre kell venni a választásokon résztvevő többi szereplőt, ha pillanatnyilag nagyobb a támogatottsága, mint a többieknek. Ha nem így tesz, azzal keserű emlékeket elevenít fel (lásd MSZMP).

Félreértés ne essék: nem az a bajom, hogy Orbán nem akar kiállni vitatkozni, szíve joga. Inkább ez a Navracsis féle megjegyzés zavar. Ilyen pökhendi válasz helyett javasolhatta volna mondjuk azt, hogy csak úgy állak ki vitázni, ha a többi párt képviselője is jelen lesz. Ez lett volna a normális reakció szerintem.

* forrás: Metropol magazin

A kampányban versengő pártok programjai nem igazán tartalmaznak idealizált víziókat, igazi távlati koncepciókat. Szép szavak vannak persze bőven, de legtöbbször ezek a bájolgások is csupán földhözragadt aktuáltársadalmi ügyekhez kapcsolódnak. Pedig fontos egy vízió, amiből koncepciót lehet gyártani és a koncepcióhoz már hozzá lehet igazítani az aktuális döntéseket. Az nem vízió, hogy "modernizáció" vagy "környezetvédelem" mint ahogyan az sem, hogy "keresztény nemzet". Ezek csupán hívószavak, bullshit.

Bár nem vagyok közgazdász és szociológus sem, de megpróbálom bemutatni, hogy mire gondolok. Például ez az én vízióm:

Egy ideális piacgazdaságot képzelek el, ahol az emberek a piac természetes törvényei alapján élik az életüket, de a kollektív értékek mentén segítik is egymást.

Az ideális piaci társadalomban a rosszabb képességű emberek elismerik, hogy az ő tevékenységükre kevésbé van szüksége a többieknek, ezért ők kevesebb pénzt keresnek és szerényebb életminőséget engedhetnek csak meg maguknak. Nem üvöltöznek, nem dobálóznak. Cserébe a jó képességű emberek becsülettel adóznak, hasznuk egy hányadát a rosszabb képességűek megsegítésére fordítják és betartják a játékszabályokat.

Természetesen a rosszabb képességű ember érezhet motivációt, hogy a képességeit fejlessze és ehhez segítséget is kell, hogy kapjon a közösből, amit jobb lenne inkább a gazdagok ajándékának hívni, mert valójában erről van szó. "Közös" akkor volna, ha a szegénysorban élőket is adóztatnák, de az én ideális piacgazdaságomban ez nem történik meg, hiszen ez értelmetlen oda-vissza pénzmozgás. A számtan szabályai alapján a pénz egyik irányból a másikba mehet csak, és ez a gazdag -> szegény irány kell hogy legyen. (Technikailag ezt nem is többkulcsos adóval képzelem el, hanem egy átviteli függvénnyel, így nem növekedne a csalási hajlam a sávhatár megközelítésével...)

Ebben a társadalomban persze nagy vagyont örökölhetnek rosszabb képességű emberek is, akik azonban a piac természetes szabályai miatt el kell hogy veszítsék azt, és vissza kell, hogy süllyedjenek a rosszabb képeségű társaik közé. Ebből következik, hogy az én ideális piacgazdaságomban a tőke nem mindenható, és a közösből semmilyen körülmények között nem támogathatóak a vagyonnal rendelkező emberek. Ez azonban egy dilemmát vet fel az állami közbeszerzésekkel kapcsolatban, mert e szabály mentén az állam látszólag kénytelen lenne a rosszabb képességű emberektől vásárolni, azaz kénytelen lenne silány minőségű árút venni.

Ez a dillemma megoldódik ha finomítjuk a képet és nem csupán rossz és jó képességű emberekről beszélünk, hiszen nyilvánvaló, hogy egy egészséges piacgazdaságban a társadalom folyamatos mozgásban van: emberek gazdagodnak meg és szegényednek el. Ez így van rendjén. Az államnak lehetősége van felismerni a még nem vagyonos, de jó képességű, feltörekvő tagjait és őket támogatni a megrendeléseivel. Az én ideális piacgazdaságomban így kéz a kézben jár a társadalmi igazságosság és a piaci evolúció.

Ha nekem pártom volna, akkor ennek az állapotnak az elérésén munkálkodnék, és ezt a víziót megosztanám a választóimmal, hogy ők is értsék, hogy miért küzdök. De nincs pártom és sajnos egyik párt sem fogalmazta meg ilyen közérthetően, hogy mit akar. Ez van.

Köztársasági elnökünk újévi beszéde szerencsére egy gondolat köré épült, ezért könnyen összefoglalható. Azoknak, akik esetleg nem hallották, nem is kell végighallgatniuk. Nekik készült ez a rövidített összefoglaló.

Íme beszéd lényege:
Szavazz a Fideszre!

Remélem sok időt spóroltam meg azoknak, akik egyébként kiváncsiak voltak a beszédre.
Boldog Új Évet!
 

Üzlet és társadalmi felelősség. Vannak területek, ahol nagyon oda kellene figyelni a két összetevő optimális keverékére. Ilyen a rádiózás. Mert az nem megy, hogy minden cselekedetünket azzal indokoljuk, hogy "hát ez a szar kell a köznek", mert a köznek egy idő után úgyis az kell, amit kap.

Pusztán üzleti alapon a legszélsőségesebb tevékenységeket is meg lehet indokolni. Pl. ha sikerül egyre nagyobb tömegeket analfabétának nevelni, akkor utána el lehet nekik adni azt a szolgáltatást, hogy valaki felolvassa számukra a sztori magazin rövid feliratait. Ennek az "olvasó embernek" azután nem lesz érdeke az, hogy a vásárlók szintén megtanuljanak olvasni. Valahogy így működött a Danubius és a Sláger rádió is. Ilyenkor kell elővenni a "felelősség" kifejezést.

Az utóbbi évtizedek alatt sokan, sokszor kérték számon ezeken a országos monopolhelyzetben lévő rádiókon, hogy legalább a társadalmi felelősségvállalás enyhe szándékát szíveskedjenek bemutatni. Valahogy azonban a rádiók vezetése nyilván úgy érezte, hogy ez nem volna összeegyeztethető az előírányzott profittal, így maradtak a szarós-büfögős-baszós poénok meg a jóreggeltmártanénizés, a magyar zenei szintér teljes kizárása és az aktuális nemzetközi zenei kultúrától való teljes elszigeteltség. Ugye minek drága jogdíjakat fizetni, ha a parasztnak bőven elég az a 3 cédényi "klasszikus" is, ami 20 éve rotációban megy a Slágeren?

Ezeket a rádiókat évek óta a társadalom bizonyos rétegeinek bután tartásával vádolom és nem csak én. Természetesen ezért törvényesen felelősségre vonni nem lehet őket, de valamiféle elégtételt mégiscsak jelent, hogy most lehúzták a rolót. Végre! Azzal meg nem kell foglalkozni, hogy a ostobának nevelt réteg most hőbörög és elégedetlenkedik. Hamarosan majd rájönnek, hogy az 50%-os gyümölcslé lehet akár finomabb is, mint az eddig naponta fogyasztott moslék. Száraz vörösről persze túlzás beszélni. Az maradjon meg a műértőknek.

Akinek nincs atója, az preferálja a bicajos belvárost és tüntetni megy az atók ellen.

Az a négy kerekű, akinek bringája nincs, életveszélyesnek tartja, "amit ezek az utakon művelnek".

Akinek nincs nagy háza, az támogatja az ingatlanadót.

Akiknél nagy a kéró, azok szerint nem szabad a "tehetséges ember" munkájának gyümölcséből még utólag is elvenni.

Akinek nincsenek kapcsolatai, az birokra kel a korrupció ellen.

Akinek kiterjedt a kapcsolatrendszere, az szánakozva tekint a "beszűkülten élőkre".

Akinek nem valami nagy a bére, az úgy véli: becsületes módon itt nem lehet meggazdagodni.

Akinek sok pénze van, az megvonná a szociális juttatásokat az ingyenélőktől.

Akiknél nincs politikus a családban, azok lenézik ezt a szakmát.

Akik sosem szívtak még el egy füves cigit sem, azok szigorúbb drogtörvényért harcolnak.

Akik az iparban dolgoznak, inkább nem adnának ajándék támogatást a mezőgazdasági dolgozóknak.

Akik nem a közelében laknak, azok szerint felesleges pénzszórás a négyes metró.

Akiknél nem keletkezik káros anyag, azokból lesznek a környezetvédők.

Akik nem Szlovákiában laknak, azok bátran beszólnak a szlovák nacionalista vezetésnek.

Akiknek egészséges a lába, azok szerint felesleges olyan sokat költeni az alacsonypadlós járművekre.

Akik nem használnak számítógépet azok szerint kocka, aki órákat ül a monitor előtt.

Aki rendszeresen internetezik, az ősembernek tartja a "net nélkül élőket".

Ez végül is valahol rendben is van. Nem hinném, hogy nagyon felül kéne emelkednünk a saját sorsunkon és adottságainkon. Csak így valahogy olyan unalmas vitatkozni egymással.