Hazugságbotrányai óta próbálom ugyan kerülni a közszolgálati tévé termékeit, különös tekintettel a hírműsorokra, de a forma-1-gyel és a Sherlock című szenzációs BBC sorozattal sikerült elérniük, hogy rájuk kapcsoljak. Ám amit most láttam, attól jó ízlésű embernek felfordul a gyomra. Nem is csigázom tovább a kedélyeket. A legutóbbi forma-1 közvetítés után valami ilyesmi tárult a szemem elé:
Képünk csak illusztráció, emlékezetből összedobott "szabadkézi" rajz
A második Orbán kormány annyi hibát elkövetett már és annyi rombolást vittek véghez az utóbbi két évben Magyarországon, hogy tényleg nehéz objektíven mérlegelni, amikor például az egykulcsos SZJA-ról vagy a tranzakciós adóról van szó. Elég csak a GDP csökkenésére gondolni: hazánkat szomszédaival összehasonlítva egyedül vagyunk, ahol csökken a gazdaság. Vagy elég csak arra gondolni, hogy Matolcsy György minisztersége már önmagában is gátja egy esetleges IMF megállapodásnak, ami a magas államkötvény kamatkiadásokon keresztül 20-30 milliárd forintba kerül nekünk, adófizetőknek évente. Ez körülbelül 10 000 forint pénzkidobást jelent minden magyar adófizetőnek évente. Bizony így tartjuk mi lélegeztetőgépen az IMF nagy ellenségét, Matolcsy Györgyöt.
Ilyen körülmények között hajlamosak vagyunk bármilyen kormányzati intézkedésre zsigerből azt mondani, hogy "minden szar, amit ezek csinálnak! Takarodjanak már a döntéshozói székekből!" Mint amikor a kőműves elrontja a falunkat: egyrészt nem fizetjük ki, másrészt elzavarjuk és keresünk egy másikat. Sajnos ez a kormánnyal és a parlamenttel nem így megy: meg kell várnunk, amíg elrontják a tetőt, a nyílászárókat és a festést is. Ki kell várnunk a négy évet. Ez bizony erősen frusztrál és rontja az objektivitásunkat.
Üdvözlöm önöket. Én egy amolyan "tollforgató terrorista vagyok" csak azért, mert nem tetszett, hogy a Hazám legfőbb közjogi méltósága egy tanulatlan bunkó, csaló, aki a doktori címét csalással szerezte meg és ezt hazug módon mindaddig tagadta (őt is megilleti az ártatlanság vé"D"elme ugye), amíg teljesen nyilvánvalóan be nem bizonyították ország világ előtt. Utána pedig azzal védekezett, hogy nem érti mi a baj a csalással és lopással, neki "nem szólt senki", hogy ilyet nem szabad csinálni. Hát bazdmeg lehet, hogy a közértből kaját lopó, nincstelen, éhező kisgyereknek se szólt senki, hogy ezt nem szabad, őt mégis lecsukják ( az új magyar törvények szerint kiskorúakat is és élelmiszer lopás miatt is, bizony :( )!
De nem is erről szeretnék most beszélni, hanem arról a wannabe diktátorról, akit zavar az összes többi párt a parlamentben és ennek hangot is ad. Pont, amikor ő a köztársasági elnök. IDÁIG JUTOTTUNK!
Nem nagyon értem, hogy miért kellene lemondania Schmitt Pálnak a Magyar Köztársaság Elnökének? Csak azért mert most eltűnik a neve elől a Doktor előtag? Ugyan már! Hiszen Schmitt Pál pontosan olyan, mint az egész ország. Egy személyben jeleníti meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ő az a legfőbb méltóság, aki legmagasabb szinten hagyta jóvá a magyar nép teljes támogatását élvező új Alaptörvényünket is.
Egyszer azért támadják a Köztársasági Elnökünket, mert néha-néha helyesírási hibát vét, máskor meg azért, mert már (állítólag) nincs is olyan, hogy Magyar Köztársaság? No de hát melyikünk nem vét sohasem helyesírási hibát? Emberek vagyunk. Melyikünk nem puskázott, másolgatott az iskolában legalább egyszer? Melyikünk nem keres kiskapukat, amikor be kellene fizetni az ÁFÁ-t és melyikünk nem járt már szlovák rendszámmal, hogy a magyar adózást és büntetést elkerülje? Na ugye! Ezért mondom, hogy a Pali pontosan olyan, mint a magyar választók. Legitim, mint te vagy én.
Kicsit féltem kormánypárti tüntetés előtt, hogy az ott összegyűjtött ostoba tömeg esetleg olyat művel, ami még jobban megnehezíti majd a csőd szélén sodródó országunk helyzetét és drasztikusan csökkennek majd az esélyeink a kilábalásra. Most néztem végig az eseményekről készült videókat a weben és kellemesen csalódtam. Azt kell hogy mondjam, hogy az ostoba félművelt ember határozottan szimpatikusabb, ha békés és álmatag, mintha önkívületben ordibál és zászlót gyújtogat.
Az index interjúkból kiderült, amit már egyébként is sejtettünk: a résztvevők személyenként szinte teljesen másért demonstráltak. Valaki az IMF kölcsön ellen, valaki mellette. Hát bizony nehéz dolguk volt az adófizetők pénzén felbuszoztatott tízezreknek. Aki már Orbán tegnapi nyilatkozatát is hallotta vagy olvasta, az teljesen mást mondott (gondolt), mint aki csak a tegnap előttiig jutott. Nyilván azért, mert Orbán is teljesen mást mond nap nap után és nehezen tudják őt követni a 27%-os ÁFA és 450 Forintos benzinár rajongói. A békés hangulat alapvetően mégis arra enged következtetni, hogy "ám legyen, vegyünk föl egy ilyen biztonsági izét... Védőhálót." Egyébként kölcsönnek hívják.
Mint ismeretes, szombaton kormánypárti demonstráció lesz Budapesten. Minthogy nem feltételezem, hogy az adófizetők pénzén statisztákkal töltik fel az utcát (dehogynem), ezért arra következtetek, hogy az esemény résztvevőinek tetszik az, ami mostanában Magyarországon történik. E felismerés mentén és a kormány eddigi "eredményei" alapján szeretnék segíteni nekik néhány transzparens ötlettel. Íme:
Az utóbbi években bekövetkező világméretű pénzügyi és gazdasági krízissorozat ellenére, vagy talán éppen azért, jobban hiszek a liberális piacgazdaság erejében, mint valaha. Persze nem a vadkapitalizmusban hiszek, hanem egy értelmesen szabályozott változatában, de a lényeg nem ezen, hanem a természetes szelekció jelenségén van, és azon, hogy közgazdasági értelemben továbbra is liberális beállítottságú maradtam.
A természetes szelekció a világban akár az emberiségtől független, Földünkön már a Homo Sapiens megjelenése előtt is megfigyelhető jelenség. Az állatvilágban ez a folyamat a jobb tulajdonságokkal rendelkező állatok győzelmét jelenti. A győztes fajok hosszú távon fennmaradnak, kiszorítva ezzel az azonos erőforrásért harcoló riválisaikat. A gazdaságban ez azt jelenti, hogy az igények kiszolgálásáért versenyző piaci szereplők közül az marad talpon, akit a vásárlók választanak. Hogyan választanak a vásárlók már évezredek óta? Rendkívül egyszerűen: a silány és drága termék helyett az olcsó és jó minőségűt veszik.
Az erőszakos eladókat jól ismerjük és utáljuk. Ők azok a levakarhatatlan ügynökök, akik konyhai felszerelést, biztosítást vagy üdülési jogot akarnak ránk sózni legtöbbször rendkívül agresszíven. Ritkább esetben előfordul, hogy nem az eladó kellemetlenkedik, hanem a vevő próbálja túl rámenősen lejjebb szorítani a fixárat. Egyvalami azonban biztos: végül a felek kölcsönös beleegyezése szükséges ahhoz, hogy az adásvétel megtörténjen.
A vásárlónak és az eladónak meg kell egyezniük az eladott termék árában vagy az elcserélt holmik mibenlétében, mennyiségében és minőségében. Bizonyos esetekben lehet ugyan erőszakkal kényszeríteni bármelyik felet, de ha valaki pisztollyal a kézben ad el vagy vásárol, azt már inkább hívjuk rablásnak. Ezen a ponton a kedves Olvasó már joggal panaszkodhat, hogy miért fárasztom őt ilyen triviális, óvodás szintű tanokkal. Hát csak azért, mert ezek az "alapvető dolgok" nemzeti összefogó kormányunk számára nem igazán maguktól értetődőek.
Immár egyre többen gyűlölettel vegyes csodálkozással nézik és hallgatják kis nemzeti megmagyarázónkat, Szijjártó Pétert. Gyűlölettel, mert az elmúlt huszonkét évben talán senki nem volt, aki olyan pimasz, irritáló stílusban verbálrombolta volna hazánkat, mint ő. És csodálkozással is, mert a politikai marketing egy olyan új fejezetbe lépett általa, ahol a kommunikáció hatékonysága a csillagos égboltot súrolja.
Az új marketing módszer látszólag pofon egyszerű, már-már szinte algoritmizálható. Alapját képezi az a felismerés, hogy a választók nagyobb tömegeihez (túlnyomó részükhöz) úgy kell beszélni, mint egy ötödikeshez. Le kell hozzájuk ereszkedni és az ő szintjükön érthető és logikusnak tűnő dolgokat kell nekik mondani. Fontos, hogy mindeközben a valóságra csak annyiban legyünk tekintettel, hogy nehogy átlépjük az gyermeki agyakban húzódó hihetőségi küszöböt.
Ha valaki esetleg egy ilyen gépet, programot, egy szijjártorizátort szeretne készíteni, vagy hasonlóképpen kommunikáló alkalmazottat szeretne kiképezni, annak a következő példákkal szeretnénk segíteni:
De jó lett volna, ha 2010-ben egy olyan párt vagy pártszövetség kapja meg a kétharmadot, ahol nem értelmi képességeiket tekintve kihívásokkal küszködő politikusokra bízzák a gazdaságpolitikát. Például a világszerte elismert makrogazdasági gurura, Bokros Lajosra, vagy az LMP által felkért (felkérni tervezett) szakemberekre.
Micsoda történelmi lehetőség, mekkora potenciál rejlett a kétharmadban, de mi, Magyarok ezt is elpuskáztunk. Odaadtuk a hatalmat a leghangosabbnak. Odaadtuk ezeknek az agresszívan törtető, de semmihez sem értő karrieristáknak. Akik addig próbálgatták a hasraütéssel megkonstruált kisiskolás színvonalú, primitív módszereiket a magyar gazdaságon, amíg az végleg zátonyra nem futott. Ekkor aztán tűzoltásként még nagyobb ostobaságok garmadáját húzzák elő a kalapból. Fájdalom nézni, hogy hogyan pocsékolják el a kétharmad adta lehetőséget és taszítják Magyarországot több évtizedes romlásba.
"Vészhelyzetbe sodródott Magyarország."
Ezt Orbán Viktor hazánk regnáló miniszterelnöke mondta hétfő délelőtti előadásán. Orbán szerint tehát az ország "sodródik". Méghozzá rossz irányba. Ha egy hajó sodródik a zátony felé, akkor felvetődik a kérdés, hogy miért nem kormányozzák biztonságos irányba. Miért nem huzzák fel a vitorlákat és kerülik ki a zátonyt? Ennek több oka is lehet.
Például lehet, hogy a hajó kapitánya és tisztjei képzetlenek: nem értenek a hajó irányításához. Például fogalmuk sincs róla, hogyan kéne felhúzni a vitorlákat. De azt sem tudják, hol vannak az evezők. Pedig minden kenutúrás tudja: tolóerő nélkül nem lehet kanyarodni.
Vitorlázat híján tehát kapitányunk kormányzással kapcsolatos próbálkozásai kudarcba fulladnak. Tudás nélkül a hajó kapitányának egyetlen lehetősége a további kísérletezgetés. Megpróbálhatja próbálgatásos módszerrel kitalálni, hogyan kell feltenni azt a fránya vitorlát. A matrózok fejüket csóválva teljesítik az egyre vörösebb arccal ordítozó főnök ostoba utasításait. Közben pedig a hajó tovább "sodródik" egyenesen a zátony vagy vízesés felé.
Pedig talán egyszerűbb lenne megkérdezni a legénységtől: Hátha közülük ért valaki valamicskét legalább a vitorlákhoz. De hát nem is kell őket kérdezni. Mondják ők maguktól is! Ha kapitány meghallgatná őket, akkor még az is lehet, hogy együttes erővel kikászálódnának a bajból. A Kapitány azonban személyes sértésnek veszi matrózai észrevételeit. A jótanácsok az ő fülébe érve rosszindulatú kritikának, szurkálódásnak hangzanak csak. Ez már szinte zendülés. Elégtételt! "Elégtételt" kell venni a senkiházi tengeri söpredék becsületsértő magatartásáért! Hozzák a korbácsot nyomban! Majd megtanulják ezek a nyomorult pálinkavedelők hogy kit kritizáljanak!
Így hát a hajó tovább sodródik az éles sziklazátony felé, míg a kapitány és a tisztek a fegyelmezetlen legénység megregulázásával foglalkoznak éppen.
Egy korábbi posztban (Akár címmel) maximális jóindulattal és túlzott optimizmussal írtam a kormány azon tervéről, miszerint radikális adócsökkentéssel megpróbálják beindítani a gazdasági növekedést Magyarországon. Írtam azt is, hogy "Júliusig minden kiderül. Ha bejön a számítás, akkor nagyon nagy királyság van."
Sajnos azonban a gazdasági növekedés még a kormány szerény céljait is messze alulmúlja: A ma napvilágra kerülő KSH adat alapján az utolsó negyedévben a magyar GDP alig növekedett, tulajdonképpen stagnál. Februárban még abban reménykedtem, hogy ez "... nem következik be és Orbán kísérlete az ország gazdaságával jól sikerül majd."
Természetesen az már év elején is látható volt, hogy ez csupán egy kísérlet, semmi több. Még Orbán és Matolcsy is büszkén hangoztatta, hogy milyen rendhagyó gazdaságpolitikát folytatnak, amire az egész világon nincs precedens. Nos ez talán nem véletlen. Nem véletlen, hogy más nemzetek kormányai nem kezdenek bizonytalan kimenetelű kísérletbe, mert tudják, hogy saját választóik bőrére megy a játék. Ami pedig most következik, abba jobb bele se gondolni. A kormány ugyanis mindent fölélt, mindent beáldozott a cél elérése érdekében. Nincs IMF hitel, nincsenek nyugdíj megtakarítások (vagy csak egy része maradt meg), elpárolgott a piaci szereplők bizalma, nincs jogbiztonság, nincs másik vízió. Pontosabban van, csak éppenséggel azt gyurcsányi víziónak hívják, és egyes elemei már meg is jelentek a Széll Kálmán tervben.
Ne legyenek illúzióink: Orbán pontosan ott folytatja, ahol Gyurcsány abbahagyta. (és szándékosan nem Bajnait írok, ők ugyanis egy rövidtávú mentőakciót hajtottak végre) A következő években pontosan az következik majd, ami miatt négy éven keresztül "Gyurcsány takarodj" -ot énekeltetett a fidesz. Persze lehet, hogy nem vizitdíjnak fogják hívni, hanem "nemzeti egészségügyi hozzájárulásnak" és nem ingatlanadónak fogják hívni, hanem "fényűzési adónak". A kórházakban nem ágyszámcsökkentés lesz (van), hanem "ágyszám optimalizálás". Az oktatásban pedig tandíj helyett "hallgatói hozzájárulást" kell majd fizetni. De a hülye is látni fogja / látja, hogy a lényeg ugyanaz.
Miért? Mert nincs más út? Nem, attól, hogy ez a kísérlet nem sikerült, még nem következik, hogy nincs más út. Végtelen sok út van. Csupán annyi látszik, hogy Orbánék is elkúrták. Csak ez most sokkal jobban fog fájni és nem csak a szocialista és liberális szavazóknak. A legjobban a polgárikörös MLM piramis aljának fog fájni, mert ők még kerékbe törve is bíznak majd. Ők fogják a legmagasabb árat fizetni a naivitás elvesztéséért cserébe.
